Zala Megyei Szent Rafael Kórház hivatalos honlapja -  
8900 Zalaegerszeg Zrínyi u. 1.
E-mail:zmkorhaz@zmkorhaz.hu
Telefon: 92/507-500
Fax: 92/331-405
Betegirányító: 92/507-509,
507-574
 2017. december 12.
Névnap: Gabriella
Szöveg keresés:

 
Utolsó módosítás: 2014.04.30.
Látogatók: 30081

Szembetegek vizsgálata


1.anamnézis felvétele:

Kórelőzmény felvétele minden orvosi vizsgálat első és nagyon fontos része, mert a célzott kérdésekre kapott válaszol a helyes diagnózis felállításában nagyban segíti a vizsgáló orvost. Ezért fontos, hogy a páciens pontos adekvát válaszokat adjon, csak a kérdésre válaszolva.
Négy fő területre terjed ki:
  • jelen szemészeti panaszok vizsgálata: a vizsgáló orvos rákérdez történt-e látóélesség csökkenés, jelentkezett-e fájdalom, szemvörösség, esetleg kettős látás. Érte-e a szemet valamilyen külső behatás, sérülés. Jelentkezett-e a szemészeti panaszok megjelenésével egy időben bármilyen változás a beteg általános állapotában (pl.: láz, fejfájás….)
  • korábbi szemészeti anamnézis: van-e a páciensnek valamilyen fénytörési hibája (hord-e szemüveget, kontaktlencsét, és ha igen mióta) van-e kancsalság esetleg tompa látása, volt-e korábban szemsérülése, műtéte vagy valamilyen más szem betegsége (pl.: zöldhályog….)
  • általános állapotára vonatkozó kérdések, meglevő betegségekkel kapcsolatban, mert számos betegség okozhat szemészeti elváltozást, ilyen például a cukorbetegség, vagy a magas vérnyomásbetegség. A vizsgáló orvos rákérdez a páciens által szedett gyógyszerekre is, hiszen vannak olyan készítmények melyek mellékhatásaként szemészeti panaszok jelentkezhetnek.
  • Családi anamnézis felvétele azért fontos mert vannak szemészeti kórképek, melyek örökletesek, vagy halmozottan fordulnak elő rokonok között.

2.Szem funkcióinak vizsgálata:


A látásérzet létrejötte bonyolult folyamat, melyet csak nagyon kevés objektív vizsgálómódszerrel lehet követni. A szemgolyó mint optikai felvevő közeg a látásban csak az első lépcsőfokot jelenti, a látásérzet nagymértékben függ az agyi tevékenységtől is. A tárgyak tudatunkban történő megjelenési formái szerint a szem különböző funkcióit vizsgálhatjuk:
  • látásélesség,
  • perifériás látás,
  • színlátás,
  • adaptáció,
  • kontrasztérzékenység.

2.1.Látóélesség:


Látóélesség vagy másképpen VISUS a szem felbontóképességére utal, vagyis minél közelebbi két pontot tud a szem különállóként felismerni annál nagyobba látóélessége. Ez a látóélesség centrálisan a legjobb és a periféria felé pedig egyre csökken. A legkisebb látószög, amelyből érkező két tárgy képét az emberek meg tudják különböztetni átlagosan egy szögperc, amely érték (Snellen alapján) a látóélesség egysége. Látóélességet távolra és közelre korrekció nélkül (nyers látóélesség) és a legjobb szemüveg korrekcióval (korrigált látóélesség) határozzuk meg.

Távoli látóélesség meghatározása során két szemmel külön-külön vizsgáljuk, hogy meghatározott távolságból milyen kicsi számokat, jeleket vagy betűket képes az illető felismerni az erre a célra készített speciális olvasótáblán.

Ennek típusai:
1
Kettesy-féle decimális vizsgáló tábla

2
ETDRS vizsgálótábla
                       
közeli látóélesség meghatározása a közeli olvasótábla segítségével történik. A páciens 35-40 cm távolságra tartja a táblát és a közeli látóélesség az-az érték amelyhez tartózó szöveget folyamatosan tudja olvasni. Ennek a vizsgálatnak az eszköze a Csapody-tábla.
3

2.2.Perifériás látás, térlátás:

A perifériás látás vizsgálatakor a látóteret vizsgáljuk. A látótér az a térrész, amelyet a szem, egyenes előre tekintés mellett lát.
A látótérvizsgálat (perimetria) során a két szemet külön-külön vizsgáljuk. Egyenesen előre tekintve    a szem egy pontot fixál, és közben a látótér vizsgáló félgömbben bárhol megjelenő fénypont észlelését a páciens gombnyomással jelzi. A látóhártya fényérzékelő képessége centrálisan a legnagyobb és a széli részek felé fokozatosan egyre érzéketlenebb. A perimetria során a vizsgáló félgömb és a fényjel fényintenzitása pontosan kalibrált.
4

2.3.Színlátás:

 A férfiak közel 8% és a nők 1% színtévesztő. A színlátás zavara lehet veleszületett (X kromoszómához kötött recesszív öröklődésű) vagy ritkább esetekben szerzett. A jó színlátó ember szeme három fajta látópigmenttel rendelkezik, amelyek a három fő színt (vörös, zöld és kék) és ezek keverékeit érzékelik. A legsúlyosabb színlátási zavar esetén semmilyen színérzékelés nincsen, enyhébb fokozat, mikor a fő színek közül csak egy fajta van jelen vagy kettő színt képes érzékelni.
Színtévesztésről akkor beszélünk, ha mindhárom fő szín érzékelésére alkalmas pigment jelen van, de arányuk elmarad az ideálistól, leggyakoribb vörös-zöld színtévesztés.
A színlátást legegyszerűbben pseudoisochromatikus táblákkal (ishihara teszt) vizsgálhatjuk.
5

A Nagel-anomaloscop a színlátás kvantitatív mérését teszi lehetővé. A vizsgálat során a felső térfélben különböző fényerősségű sárga színt kell az alsó térfél színeivel egyeztetni, amelynek sárga színe zöld és piros szín keverésével alakul, és amely keverési arányt a vizsgált személy állít be.

2.4.Adaptáció:

Az adaptáció a retina érzékenységének alkalmazkodása a különböző fényerejű megvilágításhoz. Ezt a pupilla gyors szűkülése és tágulása, valamint a csap és pálcika látás közötti átváltás teszi lehetővé.
Világoshoz adaptált állapotban a csapokkal látunk, míg sötétben a pálcákkal.
A gyakorlatban a sötét adaptációt vizsgáljuk, adaptométerrel. A vizsgálat során egy adaptációs görbét határoznak meg. Ez a vizsgálat például a farkasvakság -hemeralopia- diagnózisának fel állításakor fontos.

2.5.Kontrasztérzékenység vizsgálat:

A látóélesség vizsgálatára szolgáló jelek feketék, amelyek a szokásos fehér háttér előtt nagy kontrasztot adnak. A való életben a tárgyak általában nem válnak el ilyen nagy kontraszttal egymástól, ezért érthető, hogy a látóélesség vizsgálat csak a látás egy bizonyos aspektusát méri (nagy kontrasztú, jól megvilágított jelek segítségével).
A kontrasztérzékenység vizsgálat a való világban jelentkező panaszok jobb objektíválását teszi lehetővé olyanoknál is akiknél a látóélesség még teljes.
Ennél a vizsgálatnál olyan jeleket kell a vizsgált személynek felismernie, amelyek a szürke tónusban csak kismértékben különböznek egymástól. Minél kisebb a tónuskülönbségek észlelésére képes a vizsgált személy, annál jobb a kontraszt érzékenysége. A kis kontrasztú jeleket speciális vizsgáló táblákon vagy a számítógép monitorán jelenítik meg, különböző jelméretekkel.

3.A szem fénytörő képessége és annak vizsgálata:


A szem fénytörést két fő tényező határozza meg: a szaruhártya és a szemlencse által képviselt törőerő és a szemgolyó hossza. A fénytörési hibák előfordulása nagyon gyakori, a lakosság több mint felét érinti.
A szem fénytörése nem állandó, mert eltérő törőerő szükséges a távoli és közeli tárgyak élesen látásához, melyet a szemlencse rugalmassága tesz lehetővé. A szem alkalmazkodó képességét kifejező akkomodációs szélességet dioptriában (D) fejezzük ki, és a szem távol és közel pontjának meghatározásában állapíthatjuk meg.
 A szem távol pontja: az a legnagyobb távolság ahonnan az érkező képet a szem képes a retinán élesen leképezni.
A szem közel pontja: az a legkisebb távolság, amelyből még éles kép lehetséges.

        1                   D=törőerő
  D= ¬                      
        f                       f=méterben kifejezett fókusztávolság
A fénytörés vizsgálata szubjektív és objektív módszerekkel határozható meg.

3.1.szubjektív módszer:

Mindig igényli a vizsgált személy együttműködését. Ilyenkor a vizsgáló egymást követően különböző erősségű szemüveg próbalencséket, vagy próbalencse kombinációkat helyez a vizsgált szeme elé, egészen addig, amíg az illetőnél a lehetséges legjobb látó élességet biztosító lencse kombinációt meg nem találják. A két szemet külön vizsgáljuk, majd a legjobb korrekciót figyelembe véve adjuk meg a binokuláris korrekciót.

6

3.2.objektív módszer:

skiaszkopia (árnyékpróba): a távol pont mérésén alapul. Csak pupillatágítással végezhető. A szemet mozgó fénycsíkkal pásztázzuk és a szembogár felvöröslését, valamint a felvöröslés irányát figyeli meg a vizsgáló orvos.

Automatikus refraktometria: Ennek során gyenge, infravörös fényű jelet használunk, az ideghártyán keletkező jelet optikai rendszeren keresztül fotodiódák segítségével állítjuk élesre. A módszert az alkalmazkodás és a pontos fixálás jelentősen befolyásolja.

Aberrometer: Az aberrometer működési elve típusonként változó, a lényeg, hogy a fény teljes útját végigkövetve a pupilla teljes átmérőjének minden pontján meghatározza az ideális fénytöréstől való eltérést, és ezt egy a topográfiáshoz hasonlító képen rögzíti.
 
A szem legfontosabb törőfelszíne a szaruhártya, amelynek fénytörése külön is mérhető.

Keratometria: Ennek során meghatározhatjuk a szaruhártya törőerejét a centrumban,
az astigmia fokát és tengelyállását. A szem két egymásra merőleges főtengelyének négy pontja alapján határozzuk meg a cornea törőerejét a szemfelszínen tükröződő vagy rávetített képek egymáshoz illesztése révén.

Ma már keratorefraktometerek  vannak melyek a két funkciót egyesítik.

Corneatopográfia. Ez a szaruhártya törőerőprofil meghatározására szolgáló topográfiás módszer,
ahol kódolt színskálát használnak. Itt nemcsak a kertometria által használt négy pontban, hanem több ezer pontban mérjük a szaruhártyáról tükröződő, eredetileg koncentrikus körök torzulása alapján a szaruhártya törőerejét.

Pachimetria: leggyakrabban a szaruhártya vastagságának mérésére, illetve biometriára (szürkehályog műtéteknél a lencse tervezése) használjuk. Működési elvét tekintve két csoportra oszthatóak: ultrahangos és optikai elven működő pachimetria.
7

4. A szemgolyó vizsgálatának objektív módszerei:  

Ezek a vizsgálatok, amelyeket minden esetben elvégzünk: vizsgálat fokális fényben, réslámpás vizsgálat, szemtükrözés egyenes képben, szemtükrözés fordított képben. Így tájékozódunk a betegség jellegéről és szükség esetén további speciális vizsgálatokat rendelünk el.

4.1.Vizsgálat fokális fényben:

 nélkülözhetetlen a szem elülső szegmentumának vizsgálatában. Ilyenkor fókuszált fényű kézilámpát oldalról a szemre vetítünk lupén keresztül, melyet 10-15 cm távolságban tartunk a szem elé, 40 cm távolságból figyeljük meg a szemet. Így megítélhető a cornea, az elülső csarnok, az írisz és a pupilla.

4.2.Réslámpás vizsgálat:

A réslámpa egy asztalra helyezett kétszemes (binokuláris) mikroszkóp, mely fényt juttat a beteg szemébe, a fokális világítás legtökéletesebb módja. A szem minden szövetének mikroszkópos vizsgálatára szolgál. Ezért a vele végzett vizsgálatokat biomikroszkópos vizsgálatnak nevezzük. Lényege, hogy erős fénnyel kivilágított rés optikailag hibátlan képét vetítjük a szemre.

Szemfenék 90 dioptriás biomikroszkópos vizsgálata:
Réslámpával a szem mélyebb rétegeit is vizsgálhatjuk, ha különböző lencséket iktatunk a szem és a réslámpa fénye közé. Fordított képben való tükrözésre is használható a réslámpa, ha a fénysugár útjába 60-90 dioptriás lencsét helyezünk. Ilyenkor a lencse dioptriájának nagyságától függően változik a belátható szemfenéki terület nagysága. Ez egy nonkontakt vizsgálat.

Hármastükör vizsgálat:
Kontaktlencse több tükröt tartalmaz, a tükrök számától függően beszélhetünk kettes, hármas, vagy négyes tükör vizsgálatról. A tükrök száma és a dőlése befolyásolja a vizsgált terület nagyságát, így beláthatóvá válik a csarnokzug, pars plana terület, az aequator előtti, valamint hátsó pólus retinája. Ilyenkor a vizsgáló lencse felszínére egy speciális zselés anyag kerül, majd azt követően az elérzéstelenített szemfelszínre helyezi a vizsgáló orvos.
8
Applanációs tonométer:

A réslámpára helyezett tartozék az applanációs tonométer, mely a szemnyomás mérésére szolgál.avizsgálat során az érzéstelenített szemfelszín centrumát a nométer egy előre meghatározott felületen lelapítja (applanálja), miközben a lelapításhoz szükséges erőt méri. A leginkább elterjedt készülék a réslámpára épített Goldmann-tonométer, ami optikai prizmával applanálja a centrális cornea területét. 9

4.3.Szemtükrözés egyenes képben (direkt ophtalmoscopia):


A direkt szemtükrözésre szolgáló eszköz egy kis méretű nyeles elemlámpára hasonlít, mely a fényt a szembe juttatja. Az elektromos szemtükör égőjének fényét tükör vagy prizma fordítja el 90 fokkal, és így vetíthető a páciens szemébe. A vizsgálatot egészen közelről 1- cm távolságból végezzük. A beteg jobb szemét ezért jobb szemmel, bal szemét bal szemmel kell tükrözni. Az oftalmoszkópia minden szabályos szemészeti vizsgálat részét képezi. Nem csupán a szem betegségei, hanem a test más részét érintő betegségek miatt kialakult retina elváltozások felismerésében is hasznos. Például magas vérnyomásban, arterioszklerózisban és cukorbetegségben szenvedők retinájának erein kialakult változások kimutatására is alkalmas. Oftalmoszkópiával kimutathatjuk az emelkedett koponyaűri nyomást, amely elődomborítja (kinyomja) a normális körülmények között csésze alakú látóidegfőt (papilla oedema). Szemtükrözéssel vizsgálhatók a retinában elhelyezkedő daganatok is. A makula elfajulás szintén felismerhető ezzel a módszerrel.
11
10

4.4.Szemtükrözés fordított képben (indirect ophthalmoscopia):

lényege, hogy a vizsgált és a vizsgáló közé, kb 8-10 cm-re a vizsgált szemtől, egy 20-30 dioptriás konvex lencsét kell helyezni a fénysugarak útjába. Végezhető egy szemmel az elektromos szemtükörrel, vagy a speciális két szemes eszközzel a binocularis indirekt ophtalmoscopiával. Az ezzel végzett vizsgálat nagy előnye, hogy lényegesen nagyobb terület látható vele. Nagy segítséget jelent az ideghártya-leválás, vagy a koraszülöttek retinopathiájának vizsgálatában.

5.Speciális vizsgálatok:


5.1.ultrahang vizsgálat:

Ennek a vizsgálatnak a során 8-15 MHz frekvenciájú ultrahang hullámokat bocsátunk a szemgolyóra, amelyek azon áthaladva az érintkező szövetek akusztikai tulajdonságainak függvényében különböző jeleket adnak. Ezeket a jeleket oscilloszkópon felfogjuk és megjelenítjük. A szem közegei közül a cornea, a lencse elülső és hátsó felszíne, a szemgolyó hátsó fala veri vissza az ultrahanghullámokat, amelyek a szemen áthaladva az orbita elülső retrobulbáris terének képleteit is megjeleníti. Olyan esetekben tesz nagy szolgálatot, mikor a törőközegek átlátszatlansága miatt szemtükör vizsgálat nem végezhető. A vizsgálatnak két módja van: az ún. A és B képes vizsgálat.
Az A scan képes vizsgálatot a biometriás vizsgálatokhoz használjuk, míg a B scant a szem szöveteinek képi megjelenítésére.
Előnye, hogy olcsó, gyors, nem invazív, hozzáértő szemész kezében sokszor pótolja az egyéb képalkotó eljárásokat. Alkalmazási területe: szemgolyó hosszának meghatározása, intraoculáris és retrobulbáris daganatok diagnosztikája, vitreoretinális betegségek, sérülések és idegen testek helyzetének pontos meghatározása.
12

5.2.Doppler ultrahangvizsgálat:

ezzel a módszerrel meghatározhatjuk a szemet is ellátó arteria carotis interna el zárdása és szűkülete és az ezáltal bekövetkezett keringési deficit. A meszes erekről levált mikroembolusok a retina ereiben okoznak elzáródást vagy ischemiás neuropathiát.

6.Elektrofiziológiai vizsgálatok:


6.1.Elektroretinografia (ERG):

A vizsgálat során a retina fényingerrel kiváltott akciós potenciálját regisztráljuk. Érzéstelenítés és pupilla tágítás után a szemfelszínre helyezzük a kontakt kagylóba ágyazott elektródát, míg a másik elektróda a homlok, halántéktáj vagy a fül bőrén rögzítjük. A rövid és erős fényingerre keletkező reakciót a gép rögzíti összesít és megjeleníti. Az ERG végezhető sötéthez és világoshoz adaptált állapotban.
A retina elektrofiziológiai vizsgálata jelenleg is az egyetlen objektív, non-invazív módszer, amely a retina funkcionális állapotáról felvilágosítást ad. Alkalmas a pálcika és a csaprendszer, a retina diffúz és lokális, öröklött és szerzett betegségeinek, valamint a retina és a látóideg károsodással járó kórképeinek elkülönítésére. Ismeretlen eredetű látásromlások diagnózisában hasznos támpontot ad.

6.2.Elektrooculografia (EOG):

A látórendszer a külső (négy egyenes és két ferde) szemizmok segítségével a szemeket mindig úgy pozicionálja, hogy a vizsgált tárgy képe az éleslátás helyére vetüljön. A szemgolyók mozgatása történhet akaratlagosan, ilyenkor az általunk kiválasztott, érdekesnek ítélt tárgyra fixáljuk tekintetünket. Az EOG elektrofiziológiai alapja, hogy a szemgolyó elektromos dipólusként viselkedik: pozitív pólusa a szaruhártya felszínén, negatív pólusa a retina mögött helyezkedik el. (Ez utóbbi miatt az elektrookulográfiát a szemmozgások tanulmányozása mellett a szem pigment sejtjeit érintő elváltozások felderítésekor is alkalmazzák.) A szem szemmozgások által kimutatható nyugalmi potenciál változásait regisztrálja. Az elektródákat a külső és a belső szemzug bőrére kell ragasztani és a páciensnek váltakozva kell jobbra és balra tekintenie.

6.3.Elektromiográfia (EMG).

A külső szemizmok funkcióinak vizsgálatára szolgál. Segítségével el lehet különíteni az idegbénulásokat a myopathiától.

6.4.Kritikus Fúziós Frekvencia (CFF).

Ha a szemre egyre gyorsuló ütemben fényjeleket vetítünk, az egyén egyre gyorsuló fényvibrálást fog észlelni. Ha a frekvenciát fokozzuk, egy értéknél hirtelen egybeolvadnak a fényjelek, és ettől kezdve a szem nem vibrálást lát, hanem folyamatos fényt. A
CFF-értékek a retinareceptorok, a látóideg és a látókéreg állapotáról adnak információt. Papillitis és neuritis retrobulbaris esetében pl. a CFF kifejezetten csökken.

6.5.Vizuálisan Kiváltott Corticalis Potenciál (VEP):

Vizuális kiváltott válasz (VEP) vizsgálat, amely a látópálya működéséről ad információt. A látóideg ingerlése sakktábla mintával történik egy monitor segítségével. A fejen, elektródák segítségével rögzítjük a keletkezett választ.

6.6.Optikai Koherencia Tomografia:(OCT)

A vizsgálat során az ultrahangos felvételekhez hasonló, de sokkal nagyobb felbontású, szinte szövettani képet kapnak az orvosok a szemfenék szöveteiről. A szemfenéki OCT vizsgálat során kiemelt jelentőségű az éleslátás helyének, tehát a maculának a vizsgálata, illetve a látóidegfőnek, a papillának a vizsgálata. A vizsgálat nagy segítség a szemfenéki ödéma, kóros membránok, lyukak, üvegtesti, valamint kórfüggő éleslátáshelyi sorvadás (maculadegeneracio) és a cukorbetegség  szemészeti szövődményeinek kimutatásában és kezelésében, továbbá a zöldhályog diagnosztizálásában és követésében is nélkülözhetetlen. A betegnek a homlokát és az állát kell nekitámasztani a gépnek, majd bele kell néznie és egy jelet kell fixálnia.
13

7.Egyéb vizsgálatok:

7.1.Schirmer-próba:

A vizsgálat a könnytermelés mértékének megállapítására alkalmas. A Schirmer-papír 5 mm széles, itatóshoz hasonló, laboratóriumi szűrőpapírcsík, amit a külső szemzug közelében az alsó szemhéj alá helyezünk, s nézzük a könny folyadékcsíkjának felszívódását. A szemet ez alatt csukva kell tartani. Normálisan 5 perc alatt legalább 10-15 mm-es folyadékcsíknak kell keletkeznie, 10 mm alatti érték szemszárazságra utal.
Ha a Meibom-mirigyek működése csökkent, akkor a lipidalkotók hiányában a könny sokkal könnyebben felszívódik a filterpapírra, mint kiegyensúlyozott lipidtartalom mellett, azért a teszt a többi vizsgálattal összevetve ad megfelelő eredményt.

7.2.Könnyfilmstabilitási-próba, röviden BUT (=break-up time)

A könnyfilmre finoman fluorescein festéket cseppentünk, ezzel tesszük láthatóvá, majd réslámpa fényénél figyeljük, és mérjük azt az időt, amely alatt a könnyfilm a nyitva tartott szemen felszakad. A vizsgálat alkalmával ez jól látható abból, hogy a szemen a megfestett egységes könnyfilm folyadékcseppecskékre oszlik, ezért a szemfelszín foltossá válik. Az egészséges szemet legalább 10 másodpercig minden további nélkül nyitva lehet tartani, anélkül hogy a könnyfilm felszakadna. 10 másodperc alatti felszakadási idő szemszárazságot jelent. A szemszárazsággal bajlódó páciensek felénél instabil a könnyfilm. A BUT-teszt nem kifejezetten érzékeny, ha azonban eredménye negatív, akkor nem a szemszárazság okozza a panaszokat.

7.3.Amsler-rács:

Magyarországon az időskori vakság vezető oka a kórfüggő éleslátáshelyi sorvadás (makuladegeneráció).
A makuladegeneráció (más néven AMD) egy olyan szembetegség, amely a szem éleslátásért felelős részét néhány év alatt alattomosan tönkreteszi.
A folyamat nem visszafordítható, de az időben felismert betegség romlása megelőzhető!
Ha a makula (sárgafolt) elpusztul, a betegek nem tudnak többé olvasni, arcokat felismerni, tv-t nézni, A szem perifériás részét nem érinti a betegség, csak az éleslátás helyét.
Az AMD tünetei a homályos látás, torz látás, foltlátás, a színek kifakulása. Lassan, fokozatosan, vagy akár hirtelen homályossá válik a látásunk, olvasáskor egyes betűk kiesnek, rosszul látjuk az újságot. Eltorzulnak az egyenes vonalak, foltot látunk a szemünk előtt, amely a tekintetünkkel együtt vándorol. Nem ismerjük fel a szembejövők arcát, rosszul látjuk az utcanév-táblákat, vagy hogy melyik buszra kell felszállnunk.
Ezek a tünetek nem az öregség jelei, hanem figyelmeztető tünetek, amelyekkel mielőbb szemészorvoshoz kell fordulnunk
Az AMD elsősorban az időseket, dohányzókat veszélyezteti, valamint akiknek a családjában előfordult hasonló betegség, akik kevés zöldséget-gyümölcsöt esznek, akiket túlzottan sok napfény ér.

Amsler-rács használata:
Ha már visel olvasó szemüveget, ne felejtse el a vizsgálathoz is használni azt.
2. Mindkét szemet külön, normál olvasó távolságból vizsgáljuk.
3. Takarja el az egyik szemet és nézzen az ábra közepén lévő pontra.
4. ezt a pontot látni kell.
5. Nézzen erre a pontra és mindvégig csakis ezt a pontot (egy teljes percen át) figyelje.
6. A pont fixálása közben az összes vonalnak egyenesnek, mindegyik négyzetnek egyforma méretűnek kell látszódnia.
7. Végezze el a vizsgálatot a másik szemen is a takarás váltásával.
8. Ha bármelyik vonal, cella torz, elmosódott, hullámos, elszíneződött, vagy más módon rendellenes, szemészeti szakvizsgálata van szüksége!
14

 







nyomtatoNyomtatható verzió