keresés a weboldalon

Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház
Széchenyi 2020 logó Magyarország Kormánya - Európai Unió - Európai Strukturális és Beruházási Alapok - Befektetés a jövőbe

Osztályunk története

A XIX. század első felében a betegek otthon kezeltetik magukat, az orvostudomány és az orvostechnika fejlettsége nem indokolja nagyobb kórházak létesítését.

Zalaegerszeg mezőváros tanácsa 1833-ban határozza el, hogy betegházat létesít mesterlegények és cselédek számára. 12 ágyas kórházat szeretnének. A szegénység miatt azonban az építkezés csak 1846 őszén kezdődik el. A kis kórházat a város központjában a szegényházként működő ispotállyal építik egybe, hogy csökkentsék a költségeket. Az épületben kis kápolna is van.A 12 ágyas kórház 1848. december végén készült el. ÚJ ISPITÁNAK nevezik.

A 12 ágyas kórház már a megnyitásakor sem volt korszerű, a szegények tanyájának nevezték. A kórházi ellátásra szoruló zalai betegek 30-40%-a a megyén kívül kapott gyógykezelést.

Az intézeti kezelésre szoruló elmebetegek a bécsi, a gráci és a budapesti állami tébolydába, a vagyonosabbak a Szent Vince –rendi pápai gyógyintézetbe kerültek.

Nagyobb járványok esetén /pld: kolera, himlő/ ideiglenes kórházakat állítottak fel. Sürgős esetben a börtönkórházat is igénybe vették, pld: közveszélyes elmebetegek, bujakórosak ideiglenes elhelyezésére. 1886-ban épült fel Zalaegerszeg  43 ágyas új közkórháza. Az 1886. évi alapszabály szerint a kórház 43 ágyából az elmebetegek számára csak két ágy tartható fenn, de ez is csak addig, amíg az országos tébolydába történő szállításukhoz az engedély meg nem érkezik. A kórház fenntartása rendkívül nehéznek bizonyult, a kórház és a képviselő testület között pénzügyi okok miatt többször folyt vita.

A legtöbb gondot az elmeellátás megoldatlansága okozta. Elképzelhetetlennek tűnő esetek fordultak elő az 1860-70-es években is. „ A járási szolgabíró , aki felelős volt az egyedülálló vagy kóborló elmebetegek juttatásáért , nem egyszer arra kényszerült, hogy hivatali helyiségében valamilyen alkalmatossághoz kötöztesse a közveszélyes beteget, amíg sürgős elhelyezését meg nem tudta oldani. Ezen az áldatlan állapoton a megye többször is megpróbált változtatni.A zalaegerszegi városatyák jobb megoldáson törték a fejüket. Új kórházat létesítettek.

1908-ban 56 ágyas elmeosztály épült fel a belső kórház területén, de elmeellátás céljára azonban csak 1909-ben adták át.”

1939-ben költözött ki innen Pózvára a Pszichiátria. Az épületet 1993-ban bontották le.

Az osztály első orvosának, más jelentkező hiányában dr. Halász Miksa járási orvost nevezték ki, aki mindkét munkakört ellátta. Az év végére az osztály megtelik. Dr. Halász Miksa a Zalamegye című újságban könyveket, újságokat, dominókat , sakk-készletet, pipáló eszközöket, dohányt vagy levágott szivarvégeket kér a betegeknek.

1910-ben Egerszegen 10 884 lakos él. Tuberkulózis, vérbaj, alkoholizmus szedi népbetegségként áldozatait. Egy emberre átlag 14-15 liter alkoholfogyasztás jut.

1911-ben Dr. Klein Ferenc elmeorvost nevezik ki az osztályra. Ettől kezdve lehet szakszerű elmeellátásról beszélni.

A második kórházi alapszabály 1911-ben készült el és már az elmeosztályra vonatkozó előírásokat is tartalmazza. Az elmeosztály szabályzata többek között kimondja: „az ápolók a fennjáró és nyugodt betegekkel együtt alszanak.” A betegek nappal az e célra kijelölt helyen tartózkodnak és megengedett határok közt szórakoznak. Foglalkoztatásuk minőségét és mérvét az osztályorvos határozza meg. A nappali helyiségben dohányozhatnak, de pipázni csak kupakkal ellátott pipával szabad.”

1927-ben Dr. Jancsó Benedek lesz a kórház igazgató főorvosa. Az ő érdeme, hogy a nehéz gazdasági helyzetben is sikerül fejlesztéseket végrehajtani.

A szakmai fejlődés ellenére a zsúfoltság, az elégedetlen gazdasági ellátás és tevékenység miatt romlott a kórház higiénés helyzete. Az 56 ágyas elmeosztályra kénytelenek voltak 120 beteget is felvenni. Emiatt a betegek a padlón szorosan egymás mellé helyezett szalmazsákokon aludtak. Ágyak csak a megfigyelőben voltak.

1928-ban Dr. Klein Ferenc osztályvezető főorvossá lépett elő.  

A város az 1920-as évektől többször tett kísérletet arra, hogy a kórházat megyei kezelésbe adja. 1936. évi belügyminisztériumi döntés arra kényszerítette a megyei és a városi önkormányzatot, hogy közösen vállalkozzanak a városi kórház rekonstrukciójára. A megye a kiadások 3/5-ét vállalta. A város saját részén felül adósságait is rendezte. A kórháznak átadta az időközben megszűnt pózvai tüdőbetegszanatórium épületeit és 11 hold telkét elmeosztály céljára. Ez lényegében a 30 éves elmeosztály kitelepítését jelentette a kórház területéről. 1939-ben volt a költözés.

A kórház 1931. évi alapszabályában részletes leírás van az ápolással kapcsolatosan.  A szabályzat köti, hogy a betegekkel kíméletesen, gyengéden bánjanak, őket gondozzák….A betegeket tegezni, ingerelni, velük feleselni nem szabad….A címe és rangja mindenkinek megadassék.” A  végén  részletes leírás következik az elmebetegek ellátásának szabályairól: Súlyos mulasztásnak minősül, ha az ügyeletes ápolónő elalszik. Ennek megelőzésére az ügyeletes minden félórában köteles ébrenlététét jelezni az ellenőrző órán…Az ápolók naponta 12-14 órát dolgoztak. Kimenőjük csak minden hetedik napon volt. Előírt szempontok alapján a főápolónő naponta számolt be a főorvosnak a betegek állapotáról. Ezek: „étvágytalanság, mohó étvágy, hasmenés, hányás, tisztátalanság, étadagokkal való elégedetlenség, bőrkiütés, fejfájás, női betegség /erről naplót vezetett betegenként/, különféle testi panaszok, szökésre, öngyilkosságra való készülés(búcsúlevél, zsinór, szög, kés), javult-e a beteg állapota, izgatottság, szófukarság, önfertőző, nem ütlegeli-e magát, nem tépi-e a haját, nem csipkedi-e a bőrét, nem kivánkozik-e haza, nem óhajt-e levelet írni…”Egyszóval a főápoló minden olyan információt köteles megadni, ami a beteg állapotával, magatartásával, ápolásával összefügg.

1941-ben a zalaegerszegi kórház 415 ágyából 140 elme ágy volt.

Klein elmefőorvos korabeli kartársai közül azon kevesek, közé tartozott, akik a nyíltrendszerű modern kezelés hívei voltak és foglalkozásterápiát folytattak.  1944-ben nyugdíjazták, majd internálták. A haláltáborból nem tért vissza. A köztiszteletnek örvendő, szakmáját kiválóan és emberségesen művelő Klein főorvos megüresedett állását ideiglenesen Karinthy Frigyesné (az író felesége) töltötte  be.

Az osztályvezetői tisztet ezután Dr. Tunyogi Csapó Miklós nyerte el, akit 1944 őszén neveznek ki főorvosnak.

A szovjet csapatok 1945. március 29-30-án vonultak be a városba. Leginkább az elmebetegek szenvedtek az éhségtől.A második világháború vége felé a kórház helyzete súlyos. Nincs fűtés, gyógyszer, fehérnemű, ágynemű, orvos, dolgozó. Egyedül az elmeosztály helyzete javult némileg. Az alispán engedélyével 140 ágyat hoztak át a hadikórházból, ezzel megszűnt az a siralmas állapot, hogy a betegek továbbra is padlóra helyezett szalmazsákokon aludjanak.

Az iparosodás megindításával a biztosítottak száma  növekedett, így  minden osztályon emelkedett a betegforgalom.

A Megyei Kórház átvette a kórház fenntartását a Városi Tanácstól. A Megyei Kórház ellátási területe Zalaegerszeg város, a Lenti , a Zalaegerszegi és a Zalaszentgróti járás. A lakosságszám közel 150 000. Szemészet és elmeosztály csak Zalaegerszegen volt, ezért a két osztály a megye 265080 lakosának az ellátásáról gondoskodott. Az elmeosztály ezenkívül köteles volt felvenni a Keszthelyi és Tapolcai járás betegeit is.

1952-ben a pózvai elmeosztályon a háború utáni években sem csökkent a zsúfoltság. Az ágykihasználás 118%. Az átlagos ápolási idő 149 nap, amit a korabeli pszichiátriai orvostudomány fejlettsége, valamint a szociális otthoni elhelyezés hiánya magyaráz.

Az osztály ekkor 167 ággyal működött, az osztályvezető főorvos 25 ágyon neurológiai betegeket is fogadott. 1959-ben a kórházban megindult az ideg-elme szakrendelés, amelyet 1962-ben, a városban lévő rendelőintézetbe telepíttek át. Itt dr. Tunyogi Cs. Miklósné. főfoglalkozású szakorvosként dolgozott. A pszichiátrián és idegosztályon 1962-ig ténylegesen csak két orvos praktizált: dr. Tunyogi Cs. Miklós és felesége dr. Algöver Ilona. Dr. Tunyoginé egyidejűleg, mint szülész-nőgyógyász szakorvos a Mozgó Szakorvosi Szolgálat keretében végzett területi munkát. A kiszállásokat arra használta fel, hogy az elmebetegeket is meglátogassa, szakmai tanácsokkal lássa el őket és hozzátartozóikat. E tevékenységével a zalai szocio-pszichoterápia kezdeményezőjének minősül- Az osztály munkájában egyre inkább alkalmazták a munka- és foglalkozásterápiát, a nyitott kapu elve és gyakorlata működött.

1966-ban megtörtént a pszichiátriai osztály felújítása, amit társalgóval, ebédlővel, konyhával bővítettek. Megszűnt a több mint félévszázada tartó áldatlan helyzet, a nyomorúságos zsúfoltság, ami a betegek mindennapjait, a személyzet munkáját is nehezítette. Addig telente csak a kettesével egymáshoz tapadó ágyak közti szűk terület, és a folyosó volt alkalmas arra, hogy a betegek valamivel foglalkozzanak az aránylag hosszú kórházi tartózkodás alatt. Tunyogi főorvos jól érzékelte, hogy a rekonstrukció a problémák csak kis részét oldotta meg és a pszichiátria fejlődésében bekövetkezett változások újabb igényeket, támasztanak elhelyezés és felszerelés tekintetében.

1968-ban megalakult a Neurológiai és I.sz. Pszichiátriai Osztály, osztályvezető főorvos: Dr. Szántó József – a pécsi Ideg-Elme Klinika tanársegédje(1968-1983).

Az osztályon megteremtődtek a diagnosztikai ellátás korszerű feltételei. Komoly eredményeket értek el az agyvérzések és keringési elégtelenségek kezelésében.

1974.év A II. sz. Pszichiátriai Osztály osztályvezető főorvosa  : Dr. Szombathelyi Győző (a Vas megyei kórház adjunktusa, 1968-1983).

A gyógyszerterápia mellett gondot fordított egyéni és csoportos pszichoterápiára, a betegek foglalkoztatására. Sportversenyeket szerveztek, kirándulásokkal segítették a betegek visszaszoktatását a mindennapi életbe. 1971-ben alkalmaztak először pszichológust az osztályon, Szabó Lajost, a pszichológus-beteg-orvos kapcsolat kimunkálására.

1976: Néha az építményberuházások is bonyodalmat okoztak. „A kórház bővítésének szükségességét senki sem vitatta. A kérdés csak az volt, hol, hol? A panaszosok szerint az ún. sznobok azért nem kívánták a külső telepet addig fejleszteni, mert a pózvai kórházrészlegnek éppoly kicsengése volt, mint Budapesten a Lipótmezőnek. A vád nem állta meg a helyét, az viszont igaz volt, hogy még a hatvanas évek végén is élt a lakosságban némi vegyes érzés, ha Pózváról volt szó, ami a pszichiátriai betegségek meg nem értéséből származott.”

  1. január 1-jével jelentősen növekszik a Megyei Kórház ellátási területe. Visszakerül Zala megyéhez Keszthely és a Keszthelyi járás 43 000 lakosa. A változás főleg a pszichiátriai , a sebészeti, a szemészeti osztályok forgalmát növelte jelentősen. Az alapellátás adatai szerint érzékelhető volt a lelki betegségek számának növekedése, az alkoholizmus terjedése, ami a kórházi és járóbeteg-szakellátás és gondozás decentralizálását indokolta.

1983-ban történt mag a pszichiátria és a neurológia teljes szétválása. Ekkor Dr. Győri László, a pécsi Honvéd Kórház ideg-elme osztályának adjunktusa vette át az osztály irányítását.

1985-ben elkészült az új pavilon, ami egy teljesen új részlegstruktúra kialakításának lehetőégét is megteremtette, illetve a foglalkoztató épülete is.

Az osztályon ifjúsági, neurózis, intervenciós és intenzív részleget alakítottak ki. A régi 141 ágyas épületben , ahol az alkoholbetegek rehabilitációs, valamint detoxikáló részlege működött , a betegek átcsoportosításával gerontológiai részleget alakítottak ki. Lelki segélyszolgálatot szerveztek és szélesítették a társadalmi kapcsolatokat.

Győri főorvos 2006-ban vonult nyugdíjba. Fáradhatatlan törekvései alapozták meg a pszichiátriai osztály jelen kereteit. Ha egy mondattal kell jellemezni tevékenységét: hagyományos elmeosztály alapjairól korszerű pszichiátriai intézményt fejlesztett. Ma a két kétemeletes épületben tanítványai, utódai a pszichiátria minden szakterületét képviselik, a gyógyszeres kezeléstől a pszicho- és szocioterápián át a rehabilitációig.

Dr. Ozsváth Anna osztályvezető főorvos 2007-től haláláig folytatta a korszerűsítésért való küzdelmet, az egyre nehezülő személyi és anyagi feltételek között.

  1. június elején a volt neurológia épületébe költözött a „Cserepesből”a Pszichiátria. Az Egészségügyi Minisztérium által struktúraátalakítás kapcsán meghirdetett pályázaton nyert 15,8 millió forintot a kórház a pavilon felújítására.

A földszinten kaptak helyet az egyéni terápiára szolgáló helyiségek, két csoportterápiás szoba, tornaterem, betegkönyvtár és irodák. Az első emelet 38 ágyán azokat a pácienseket kezelték, akiknél az idegrendszer károsodása áll a lélektani tünetek hátterében. Itt látták  el az ittas pácienseket is. A második emeleten pedig rehabilitációs részleg működik 40 ágyon.

Dr. Ozsváth Anna Szakmai koncepciójában fontos szerepet kapott a terápiás rendszer továbbfejlesztése, a funkcionális egységek ésszerű, szakmai szempontok mentén történő átszervezése, a képzés, továbbképzés, és a kapcsolatok bővítése, fejlesztése, és a pszichiátriával kapcsolatos kedvezőtlen beállítódások enyhítése.

2009 óta dr. Sipos Zsófia főorvosnő vette át az osztály vezetését, aki a megkezdett korszerű bio-pszicho-szociális szemléletű szakmai tevékenységet munkatársai segítségével és együttműködésével folytatta. Fejlesztésként rehabilitációs pályázat elnyerésével az osztály keretében nappali kórház megvalósítása jelent meg, illetve átadásra került a felújított és modernizált pszichiátriai rehabilitációs osztály.

A felújított  épületben 55 rehabilitációs ágy kapott helyet, ezen kívül 27 betegnek tudnak még nappali ellátást biztosítani nyolc órában. Ennek az intézményi formának a lényege, hogy kórházi ágy elfoglalása nélkül biztosít gyógykezelést, a páciensek naponta otthonról történő bejárásával.

  1. szeptemberétől Dr. Sebestyén Gábor az osztályvezető főorvos.

„A legfontosabb, hogy a terápia mögött személyközpontú emberkép álljon.”

Sokrétű tevékenységéből kiemelendő, hogy pályázati forrásból a a pszichiátria járóbeteg szakrendelések beköltöztek a kibővülő Mentálhigiénés Központba, s csak a fekvőbeteg ellátás maradt Pózván. Utóbbi színtere ugyancsak megújult.

Dr. Sebestyén Gábor, a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház pszichiátriai osztályát támogató Forrás Egyesület elnökeként is rengeteg feladatot vállal. Pályázati támogatással és vállalkozók bevonásával elérte , hogy Pózván létrejöjjön a Pszicho rehabilitációs Park, foci-és petanque pályát, konditermet alakítottak ki, hogy komplex kezeléseket biztosítsanak. Hangsúlyt helyez a közösségépítő programokra, hogy a páciensek életminőségét javítsa. Támogatja a korszerű terápiák megismerését, elterjesztését, a tudományos munkákat.