Kórháztörténet

Magyarország nyugati részén, Zala közigazgatási központjában, Zalaegerszegen található a megye legnagyobb egészségügyi intézménye a Zala Megyei Szent Rafael Kórház. Elődje 1848-ban, 12 ágyas ispitaként nyílt meg. A kis ispita 3 betegszobából, egy konyhából, egy kamrából, ezen kívül még egy, a holttestek tárolására szolgáló “rejtekhelyből” állt. A többnyire szegény, vagy egyedülálló betegek kezelését rendszerint a városi orvos végezte. Egy kimutatás szerint 1882-ben 67 beteget kezeltek az ispitában.

A század második felében az orvostudomány fejlődése új követelményeket támasztott a kórházakkal szemben, aminek az ispita már nem felelt meg. A 43 ágyas új épület a kórház jelenlegi, belső telephelyén épült fel 1886-ban. Az intézmény ekkor még osztatlan jellegű, vagyis különálló osztályok nélkül működött. Az igazgató főorvos 2 beosztottjával 524 beteget látott el 1897-ben, s 46 sebészeti, 6 szemészeti, 5 nőgyógyászati műtétet is végeztek.

1908-ban a kis városi kórház 56 ágyas elmeosztállyal bővült. Az első világháború idején már 126 ágyon kezelték a háborús sérülteket.

Az önálló sebészeti, belgyógyászati, fertőző és elmeosztály kialakítása 1927-ben valósult meg, s 1930-38. között már orr-fül-gégészeti, szemészeti és szülész-nőgyógyász szakorvosi rendelést is működtetett az intézet. Ezidőben műtéteket korlátozott számban csak a sebészeten végezhettek. 1939-ben az elmeosztály Pózvára költözött, megteremtve kórházunk jelenlegi külső telephelyének alapjait.

1945-ben a kórházi ágyak száma már 415 volt, ebből 80 a sebészeti, 20 az orr fül-gégészeti, 62 a belgyógyászati, 45 a fertőző, 42 a szemészeti, 26 a szülészet nőgyógyászati, s 140 az elmegyógyászati betegek ellátását szolgálta. A dolgozói létszám ebben az időben 11 fő orvos és 110 fő alkalmazott volt.

A II. világháború után meghirdették az egészségügy fejlesztésének programját. a népbetegségek felszámolását, a betegségek megelőzését, az egészségügy személyi és tárgyi feltételeinek javítását. Mindez a biztosítottak számának nagyarányú növekedésével együtt a kórház bővítését igényelte volna, amire a gazdasági helyzet nehézségei miatt még évekig nem kerülhetett sor.

A gyógyítást mindemellett a gyógyszerhiány is nehezítette, nem volt szulfonamid készítmény, inzulin és nemi betegségek elleni gyógyszer. A háború testi-lelki megrázkódtatásai, az élelmiszerhiány, a tuberkulózis arányának nagymértékű emelkedését segíttette elő. A kialakult helyzet miatt a város vezetése 1945. végén Tüdőgondozót és Nemigondozót nyitott, s a gondozók munkatársai kitartó felvilágosító munkába kezdtek, hogy a vizsgálatokon való megjelenésre bírják a lakosságot.

A sérültek ellátásának háborúban szerzett tapasztalatai, az antibiotikumok, a transzfúzió, a folyadék-terápia alkalmazása minőségi változást hozott az orvoslásban. Több betegség kórlefolyása kedvezően változott, csökkent a műtéti kockázat, új műtéti eljárások bevezetése vált lehetővé. Ez a helyzet kihívást jelentett a kórházak számára. Nemcsak új diagnosztikai terápiás gondolkodásmódot követelt meg, hanem szerkezeti, szervezeti átalakulást. új beruházásokat, orvosi-ápolási és kórháztechnikai fejlesztést is. A változás iránti igény azonban a pénztelenség miatt nem valósulhatott meg a kórházban. Az anyagi lehetőségek hiánya késleltette az indokolt bővítést, új épületek tervezését. A feszültségek csökkentésére a kórtermekbe pótágyakat zsúfoltak be, a meglévő épületekbe helyezték el az új osztályokat. 1951-ben a laboratóriumot, 1952-ben a röntgent, 1953-ban a kórbonctant, s a vérkonzerváló állomást is, melynek vezetője a Vöröskereszttel karöltve beindította a véradó mozgalmat.

1952-ben az intézet fenntartását a Zala Megyei Tanács vette át a várostól, így a kórház ellátási területe jelentősen megnőtt. A megyei kezelésbevétel előtt a kórházi dolgozók létszáma 164 fő volt, ebből 19 fő orvos, 60 fő ápolónő, asszisztens. Az éves fekvőbeteg forgalom 7.778 fő, az ambuláns forgalom pedig 28.138 fő volt.

Az átvételt követően 1954-ben készült el egy új négyszintes épület, ahova a szülészet-nőgyógyászati osztályt telepítették át, a földszintjén pedig a kórház első csecsemő- és gyermekosztályát helyezték el. 1955-ben traumatológiai és szájsebészeti osztály is létesült.

A megnövekedett szakmai feladatok reális elvégzése csak a 60-as évek második felétől vált lehetővé. Erre az időszakra ugyanis felépült az új belgyógyászati osztály és 1969-ben a 234 ágyas főépület az új, korszerű röntgenosztállyal, a baleseti ambulanciával, a hidro- és fiziotherápiás részleggel. A főépületben kapott helyet hazánk akkor még legkorszerűbb intenzív osztálya, az orvosi könyvtár, valamint a gazdasági hivatal is. A költözés miatt megüresedett sebészet helyére az urológia és ortopédia települt. E két osztály megnyitásával teljesebb körű lett a kórház szakmai bázisa, hisz a bőrgyógyászat, az onkológia és reumatológia kivételével a megyei kórházi funkcióhoz ajánlott minden szakma jelen volt már a betegellátásban.
1968-ban átadták az új Vérellátó Állomást is.

Ebben az időben az intézet vezetése átszervezte a betegellátás egész rendszerét, kialakította a progresszív ellátás szervezetét. Bővültek a fekvőbetegosztályok és a szakrendelések közötti kapcsolatok.

Kiemelt támogatásban részesültek a diagnosztikai osztályok. A fiatal szakembereket speciális, diagnosztikai és terápiás eljárások elsajátítására ösztönözték (kardiológia, kézsebészet, haematológia, genetika, érsebészet stb.).

Az intézet tudományos tevékenységét tudományos bizottság felállításával, pályadíjak kiadásával, a szakmai könyvtár állományának folyamatos gyarapításával támogatták. A tudományos élet megélénkülését jelezte, hogy az intézet 1967. és 1975. között 4 könyvet adott ki, több országos és regionális kongresszust szervezett.

Több osztályon az adattárolás és felhasználás új módszerét vezették be, a 70-es évek közepén megkezdték a számítógépes információs rendszer kialakításához szükséges szakmai felkészülést.

Nagy figyelmet fordítottak az ápolónők, asszisztensek képzésére, továbbképzésére a műszaki, gazdasági ellátás hatékonyságának növelésére. 1971-ben a kórház a Pécsi Orvostudományi Egyetem oktató kórháza lett. Mindezen eredmények birtokában az intézet szerepkörének már jól meg tudott felelni, amit szakmai kapcsolatainak folyamatos bővülése is fémjelzett.

A kórház dolgozói 1973-ban emlékeztek meg az intézet fennállásának 125 éves évfordulójáról, mely alkalomból megjelentették a ,,Zalaegerszegi Megyei Kórház története” című könyvet, kiállítást szerveztek az intézet múltjáról, jelenéről, s tudományos rendezvény szervezésével tették még emlékezetesebbé e jeles évfordulót.

Az ünnepség azonban nem szorította háttérbe a nehézségeket és a megoldásra váró feladatokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kórház fejlesztésének következő szakaszában a szakmai színvonal folyamatos emelése mellett a kedvezőtlen elhelyezési körülmények közt működő osztályok, egységek gondjainak megoldása, speciális osztályok, részlegek kialakítása, az orvostechnika fejlesztése, a számítógépes információs rendszer bevezetése kellett hogy előtérbe kerüljön. E célkitűzéseket segítette, hogy a tüdőgyógyintézetet 1976-ban beolvasztották a kórház szervezetébe. Az integráció lehetővé tette új osztályok szervezését, emellett a prevenciós szemlélet növekedését.

1976. végére elkészült a kórház mellett az új rendelőintézet is, mely lényegesen javította a járóbetegellátás színvonalát, hisz az egyes szakágak speciális rendeléseinek helyigényét is ki lehetett itt elégíteni. A rendelőintézetnek a kórház területén történt felépítése tette igazán lehetővé az osztályok és szakrendelések közötti eredményesebb szervezeti és szakmai kapcsolat kialakítását.

Az 1966-76 közötti időszakban a kórház mind szellemiekben, mind anyagiakban jelentősen fejlődött, a műszerezettség és diagnosztika terén pedig az országos élvonalba került. A gyógyító osztályok többségének eredményei meghaladták a megyei kórházaktól elvárt követelmények szintjét. E minőségileg új helyzet kialakulását elsősorban a továbbképzési, tapasztalatcsere programok következetes megvalósulása, a műszerpark korszerűsítése, a diagnosztikai osztályok kiemelt fejlesztése, valamint a speciális szakágak beindítása tette lehetővé. Ebben az időszakban alakult ki a kardiológia, diabetológia, endokrinológia, nephrológia, immunológia, kézsebészet, terhespatológia, csecsemő- és gyermekgyógyászat, valamint a korszerű ideggyógyászat és pszichiátriai ellátás is.

Az intézet épületállományának jelentős hányada a 70-80-as években épült. Nagy kihívást jelentett ezidőben a kórház számára a rohamosan fejlődő és dráguló orvostechnika beszerzése.

1985-ben a műszerállomány általában megfelel a hazai viszonyok között elérhető korszerű követelményeknek: több területen (ultrahang, aneszteziológia, laboratóriumi légzőszervi diagnosztika, stb.) nem marad el a nyugat-európai viszonyoktól, mégis a beruházási körbe tartozó nagyértékű gép és műszer 27 %-a volt l0 évnél idősebb.

1985-ben a kórház ágyszáma 1568, melyből 567 krónikus ágy volt. Az elbocsátott betegek száma 26.355 fő. A dolgozói létszám 2125 fő, melyből 285 fő orvos. A kórház fejlődésének jelentős és jövőjét biztosító állomása volt az 1985-ben átadott diagnosztikai tömb.
A nyolcvanas évek második felében, a 90-es évek elején tovább folytatódott az építkezés: új mosoda épült (1992.), átadták a korszerű műtőblokkot és baleseti ambulanciát (1993), felépült a mágneses rezonanciás készülék elhelyezésére alkalmas épület (1994.), átépítették, korszerűsítették az intenzív osztályt, s komfortosították a főépületet.

Tovább korszerűsödött a diagnosztikai osztályok gép és műszerállománya. 1991-ben komputertomográf, 1994-ben mágneses rezonancia elvén működő tomograf, 1996-ban hemodinamikai labor kezdte meg működését az intézetben.

Meghonosodott a laparoszkópos, lézer- és mikrosebészet, a szemlencse beültetés, új műtéti eljárásokat vezettek be a traumatológiai sebészetben, korszerűsödött az ortopédiai, traumatológiai protézissebészet, az urológiai műtéteknél növekedett az endoszkópos eljárások száma, bevezetésre kerültek a testen kívüli kőzúzások, és inkontinencia műtétek is. A gyermekosztályon perinatális intenzív centrumot, a neurológián stroke centrumot hoztak létre. Előrelépés tapasztalható az immunológiai, a haematológiai, nefrológiai, diabetológiai, légzőszervi ellátásban mind a diagnosztika, mind a terápia terén. 1995-ben az intézet ágyszáma 1350, melyből 332 krónikus és rehabilitációs ágy. A dolgozói létszám 2106 fő, melyből 281 az orvos. A fekvőbetegosztályok száma 20, a diagnosztikai osztályok száma 5, a központi ellátást nyújtó osztályok száma 7 volt ezidőben.

A fenti feltételekkel 34.600 fekvőbeteget, s 1.802.796 járóbeteget láttak el 1995-ben az intézetben.

A régió különösen kedvezőtlen statisztikai adatai, valamint a kórházban lezajlott intenzív fejlesztés eredményeként kialakult helyzet tette lehetővé 1994-ben a kilencvenes évek legnagyobb orvosszakmai fejlesztését, a szívsebészet Zala Megyei Kórházba történő telepítésével. A kardiológiai ellátás átszervezésével, a nyitott szívműtétek beindításával vált lehetővé a régió kardiológiai betegeinek komplex ellátása.

A kilencvenes évek eleje nemcsak az orvosszakmai területen hozott jelentős változást az intézet életében, hanem az intézmény vezetési módszereiben is. 1993-tól több olyan projekt indítására is sor került, amit addig az egészségügyben nem alkalmaztak. Ilyen volt a controlling bevezetése, mely lehetővé tette a célorientált környezeti
változásokhoz igazodó intézményi irányítást.
A controlling a tervezést, a terv-tény összehasonlítást, valamint információval való ellátást koordináló vezetési alrendszer, amely a menedzsment számára biztosítja azokat az elemzéseket, gazdaságossági számításokat, melyek elősegítik a döntések, beavatkozások meghozatalát.

Az egészségügyi intézményekben a megnövekedett mennyiségi és minőségi igényekkel együtt sajnos nem bővültek a finanszírozási források. Ezért eredményesebben kellett felhasználni a rendelkezésre álló munkaerőt, a meglévő létesítményeket és finanszírozási forrásokat.

Ehhez nyújtott segítséget a Kanadai Kórházszövetség által kidolgozott, s Magyarországon elsőként a Zala Megyei Kórházban bevezetésre került teljesítményjavító (H-PIP) program, amely az intézet erős és gyenge pontjainak feltárására, célok és stratégiák felállítására, majd ezúton az akciótervek kidolgozására törekedett.

Szintén 1993-ban indult el a kórházban a minőségbiztosítási projekt is egy tanácsadó cég közreműködésével.

A rendszerfejlesztés célja a kórház hatékony egészségügyi szolgáltatásaihoz szükséges – a piackutatástól a szolgáltatás átadásáig terjedő – összes folyamatot és tevékenységet átfogó minőségbiztosítási rendszer kialakítása volt.

Az IS0 Szabvány lehetővé tette, hogy a folyamatok a szabályozó dokumentumok kidolgozása során átgondolásra kerüljenek, megtörténjen a legeredményesebb és leghatékonyabb módszerek és eljárások kiválasztása. A szabvány biztosítja a nyomon követhetőséget az ellátás teljes folyamatában, egységes dokumentációs rendszert alakít ki, a beszerzések, az eszköz és műszer ellátás, a karbantartás szabályozásával megteremti az intézet működéséhez szükséges struktúra eszköz elemeinek megfelelő színvonalú biztosítását.

A rendszer biztosítja az emberi erőforrás elemek tervezését, nyomonkövetését is, a hibajavító, helyesbítő és megelőző intézkedések elemeinek beépítésével pedig lehetővé teszi a folyamatos javítást az egyes tevékenységek tekintetében.

Két éves megfeszített munka után, 1995-ben az ausztriai ÖQS (Osztrák Minőségügyi Tanúsítók Szövetsége) auditorai tanúsíthatónak találták a kialakított rendszert. Így a Zala Megyei Kórház az egészségügy területén Magyarországon, de Európában is elsőként kapott tanúsítást az ISO 9001 szerinti működésének teljes folyamatára.

A kilencvenes évek elejének folyamatos orvosszakmai, diagnosztikai fejlesztése, a különböző beruházások és kórház rekonstrukció következtében az intézetnek súlyos gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie a kilencvenes évek közepétől. A rendkívül jelentős adósságállomány csökkentésére külső cég bevonásával sokrétű és összetett adósságcsökkentő programot dolgoztak ki. Több évig tartó megfeszített, s rendkívüli megszorításokkal, szigorú takarékossági intézkedésekkel terhelt gazdálkodás után sikerült az intézetnek felszámolni a korábbi tartozásait.

Alapításának 150 éves évfordulóját 1998-ban ünnepi megemlékezéssel, Jubileumi történeti évkönyv kiadásával, valamint kórháztörténeti kiállítás szervezésével ünnepelte az intézet.

A kilencvenes évek második felének megszorító intézkedéseit követően 2000. után több jelentős fejlesztést is sikerült megvalósítani.

Ugyan az intézetben torzóként jelenlévő Kardiológiai Épület felújítására nem sikerült anyagi forrást találni, azonban a Gyermekambulancia kialakítását 2000-ben, a Rendelőintézet fogadóterének átépítését 2003-ban, Pózván a bejáratnál egy korszerű szolgáltató épület valamint a Drogambulancia kialakítását 2005-ben sikerült megoldani.

Mindemellett néhány jelentős eszközbeszerzésre is sor került: 2002-ben spirál CT-t, 2004-ben korszerű mammográfiás készüléket, az endoszkópos laboratórium eszközparkját, 2005-ben a Szülészeti Osztályra csúcskategóriás ultrahang készüléket, 2006-ban a Neurológiára szintén egy korszerű ultrahang készüléket sikerült beszerezni a kisebb értékű eszközfejlesztések mellett.

2007-ben átadásra került a Vaszkuláris Centrum. A 600 millió forint értékű fejlesztéssel lehetővé vált a teljes érrendszer vizsgálata és terápiája.

Az évtized legjelentősebb beruházása valósult meg 2008-ban, amikor is elkészült a belső telephelyen egy új épület, melyben a Neurológia és a Gyermekosztály került elhelyezésre. Az épület tetején helikopter leszálló került kialakításra.

 

2010-ben újabb két jelentős beruházás indult az intézetben. Elkezdődött a Sürgősségi Osztály kialakítása, valamint egy új épület építésével egy közel 5 milliárd forint értékű beruházás, célja az volt, hogy a kórház összes aktív fekvőbeteg osztálya a belső telephelyre költözzön a diagnosztikai részlegek közelébe.

2016-ban civil kezdeményezés nyomán az intézmény felvette Szent Rafael nevét, s az eseményt a kórházi kápolna megáldása tette teljessé. A kápolna az újonnan elkészült D épületben kapott helyet.

A Kardiológiai és Szívsebészeti Centrum kialakítása valamint a pózvai osztályok beköltözését eredményező beruházás a tervezettnél jóval később, 2019 tavaszára készült el.  Közben jelentősen megújult az eszközpark, új MRI, CT, UH készülék állhatott üzembe, több szakma úttörő szerepet vállalt az új eljárások hazai meghonosításában.

A Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház napjainkban a megye meghatározó egészségügyi intézménye. Ellátási területe legnagyobb részt most is Zalaegerszeg és környéke, azonban több osztály megyei illetve regionális feladatokat is ellát. (Szívsebészet,  STROKE Centrum, PIC, stb.)

Az intézményi tevékenységben jelentős részarányt képviselnek a szakrendelések, gondozók és diagnosztikai tevékenység is.

Az intézet legfőbb törekvése, hogy a betegek gyógyítását a legkorszerűbb módszerek szerint végezzék. A kiemelkedő orvosszakmai teljesítmények (szívműtétek, LCS protézis beültetés, ultrahangos szemlencse eltávolítás, szaruhártya átültetés, koraszülöttek perinatális intenzív ellátása, stroke kezelés stb.) nem valósulhatnának meg a korszerű diagnosztikai háttér nélkül. Az intézet magas színvonalú röntgen diagnosztikája (CT-, Angio-, MRI-, Mammográfiás Labor) mellett hemodinamikai labor, genetikai labor, korszerű labordiagnosztika és a patológiai osztályon az immunszerológiai-, immunhistológiai, tumor-marker vizsgálatok mellett molekuláris biológiai, valamint digitális képanalízis vizsgálatok segítik a hatékony gyógyítást.

A kórházban a szervezett tudományos élet az 1966-ban megalakult Tudományos Bizottsággal vette kezdetét. 1974-től az intézet a Pécsi Orvostudományi Egyetem valamint a Zalaegerszegi Deák Ferenc Egészségügyi Szakközépiskolának az Oktatókórháza.

A II. Belgyógyászati Osztály 1997-ben elnyerte a WHO Klinikai és Demonstrációs Egység címet.

Az intézet működését különböző alapítványok segítik. Kiemelkedik közülük az ISPITA Alapítvány, amelyet a kórház 1991-ben hozott létre szellemi erőforrásainak fejlesztésére, orvosi gépek, műszerek beszerzésére.

Az intézet működésére a betegközpontú, de teljesítményorientált szemlélet a jellemző.