Több, mint 45 éve a betegek szolgálatában
Összetartó csapat, elkötelezett szakemberek
Dr. Császár Tamás 49 évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a Zala Vármegyei Szent Kórházban. Szakmája talán az egyik legnehezebb, hiszen a Krónikus Belgyógyászati Osztályon kevés a sikerélmény. Lendülete mégis töretlen, sőt, az osztályvezető főorvos a kollégáira a legbüszkébb, a munkának velük együtt látja értelmét.
Tavaly egy „rendkívüli osztályértekezletre”, közös étkezésre, szórakozásra invitálta valamennyiüket, akkor az volt az ő ajándéka, hálából elhivatottságukért, az erőn felüli munkáért, amit végeznek.
-Ez a munka nehéz. Nagyon nehéz. Ennek ellenére mégsem érzem reggelente, mikor felkelek, hogy ne volna értelme. A család persze próbálna terelni, hogy most már pihenjek, de még nem érzem, hogy kellene. Szerencsére egészséges vagyok és olyan kollégák vesznek körül, akik tudják, hogy mi a dolguk. Nincs veszekedés, nincsenek felesleges kérdések, csak összefogás.
Dr. Császár Tamás rámutatott, a gyakran magatehetetlen, elfekvő betegekkel való foglalkozás nehézségei ellenére a csapatösszetartást mutatja az is, hogy osztályukon nem jellemző az elvándorlás.
-Én megbecsülök minden munkatársat. Annak idején, az orvosi pályám kezdetén úgy hozta az élet, hogy elsőre nem vettek fel az egyetemre és elmentem beteghordónak egy évre. Életem egyik legtanulságosabb egy éve volt az. A magasabb pozícióban lévők szinte emberszámba se vettek. Akkor, ott megtanultam, hogy minden embernek és minden munkának értéke van. És ehhez tartom magam a mai napig. Szintén rengeteget tapasztaltam azokból az évekből, amikor a legelső főnököm keze alatt dolgoztam. Ugyan nagyon sokat tanultam tőle, de tolerancia sajnos nem szorult belé. Jócskán megnehezítette az életemet, ami számomra kisgyermekes apaként akkor nagyon rosszul esett. Ott rájöttem, hogy amikor majd vezető leszek, akkor így biztosan nem akarom csinálni. Én megértő és együttműködő akartam és akarok lenni ma is. Az ember maradjon ember minden helyzetben és pozícióban. Élni, úgy gondolom, így érdemes.
Arra a kérdésre, hogy ilyen hosszú idő alatt hogyan kerülte el a kiégést, Dr. Császár Tamás úgy fogalmazott, hogy egészen egyszerűen szereti a munkáját.
-A mi osztályunkon kevés a sikerélmény. A betegeink igen ritkán kerülnek haza. Sok a halálozás. Így nehéz meglátni a szakma szépségeit, de mégis…szeretem, hogy gondoskodhatunk a nálunk fekvő elesett állapotú betegekről. Hívő ember vagyok és az átsegít a nehézségeken.
