Több, mint 45 éve a betegek szolgálatában
Ma is ugyanolyan lelkesedéssel végzi a munkáját
Szülővárosában, Pécsen azt jósolták neki, hogy maximum 5 évig „bírja” Zalaegerszegen, majd a honvágy úgyis hazahúzza. Az azóta eltelt 46 év azonban azt bizonyítja, hogy a baráti jóslatok sem mindig állják meg a helyüket. Dr. Zorn Antal sebész főorvos 1979 óta a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház oszlopos tagja kiemelkedő szaktudásával és megbízhatóságával.
-Pécsen születtem, egy külvárosi bányatelepen nőttem fel, és már általános iskolás koromban biztos voltam benne, hogy orvos leszek. Az, hogy végül a sebészet mellett teszem le a voksom, csak később, a gimnáziumban derült ki. Ennek kapcsán nagy érdekességet produkált az élet, ugyanis elsőre nem vettek fel az egyetemre, viszont ennek köszönhetően egy olyan kiváló szaktekintély keze alá kerültem fél évre műtősfiúként, aki megmutatta számomra, hogy a sebészet tulajdonképpen művészet. Rengeteget tanultam azok alatt a hónapok alatt, és azt a tudást a következő évben megkezdett egyetemi éveim alatt sem hagytam el.
Dr. Zorn Antal már az egyetem alatt bepillantást kapott a sebészet gyakorlatába, köszönhetően Dr. Kutas János professzornak, aki a szakma egyik legfontosabb alapelvét adta át számára: a sebészetben a pontosság a legfontosabb, nem a gyorsaság. Ugyancsak ennek a professzornak köszönhetjük, hogy Dr. Zorn Antal végül Zalaegerszegen gyakorolta hivatását, 1979-ben ugyanis vele együtt, az ő hívására érkezett a megyeszékhelyre. A sebészeti szakvizsga elvégzését követően aztán a ma már 46 éve itt szolgáló főorvos a coloproctologia, azaz a vastag- és végbél betegségekkel foglalkozó szakirány felé fordult, s annak vált kiváló sebészévé. Budapestre járt fel az egyik legkiemelkedőbb szaktekintélyhez, hogy megtanulja a legpontosabb sebészeti technikákat, eljárásokat. Elköteleződését és profizmusát mutatja, hogy évtizedekig volt az ehhez a szekcióhoz kapcsolódó társaságok megbecsült és elismert tagja.
Mint mondja, soha nem bánta meg, hogy Zalaegerszegre jött. Itt ismerte meg feleségét is, akinek rengeteget köszönhetett.
-Az nem csak a mai kor jelensége, hogy a „sebészekből sosem elég”. A mi időnkben ugyancsak gyakoriak voltak az ügyeletek, a hirtelen behívások. Sokat dolgoztunk, sokat vállaltunk. Ezt persze nem tudtam volna megtenni, ha nem áll mögöttem egy olyan támogató családi háttér, amit számomra a feleségem megteremtett, miközben nevelte a három fiunkat, akik azóta szintén orvosként dolgoznak, bár nem az én szakterületemen.
Zalaegerszeg nem csupán a családot, de barátokat is adott Dr. Zorn Antalnak: mikor 1979-ben ideérkezett, rajta kívül még jó páran szintén frissen kerültek a kórházba. Közülük többekkel is rendkívül szoros barátság alakult ki, a családok azóta is összejárnak, segítik egymást úgy a magánéletben, mint szakmailag.
-Jelenleg hetente 3 napot dolgozom, és őszintén szólva el sem tudom képzelni az életemet a munkám nélkül. Ma is ugyanolyan szenvedéllyel és lendülettel végzem a feladatokat, mint a legkorábbi években, egyszerűen szeretem a sebészetet, a műtő légkörét. Szeretek és szeretnék még sokáig őszintén, alázattal segíteni a betegeken, könnyíteni az életükön. Nekem ezt jelenti a hivatásom.








