Több, mint 45 éve a betegek szolgálatában
Tudatosan figyel rá, hogy megtalálja a szépséget az életben
Konczné dr. Feller Mária 46 éve végzi az üzemorvosi feladatokat a kórház kötelékében. Mint mondja, több más generációs pályatársához hasonlóan ő még a hagyományos orvoslás híve. Gyakran az a leghatékonyabb gyógyítás, amikor a diagnózis felállítása mellett meghallgatja a beteget. Figyel rá. Beszélgetnek. A páciens érzi, hogy fontos, hogy számít, és máris jobb közérzettel távozik a rendelőből. Mert mindenki számít.
Pedig a Foglalkozásegészségügyi Osztály vezető főorvosa eredetileg nem is orvosnak készült. Nem bizony, mivel a természet, a növények szerelmeseként agrárpályára indult volna.
-Az az idő kicsit más volt, mint most, a szakmák kevésbé mosódtak össze ezelőtt 50 évvel. Mikor otthon elmondtam, hogy én leginkább az agráréletben tudom elképzelni magam, édesapám kerek-perec rávágta, hogy az nem nőies szakma, nem szeretné, ha azt választanám. Én pedig hallgattam rá. Így kerültem az orvosi egyetemre, ahol az általános képzést követően reumatológus szakvizsgát tettem. Az élet mégis úgy hozta, hogy üzemorvosként kezdtem ténykedni, ami merőben más volt, mint ma. Mi valamennyien külső területen dolgoztunk, tehát nem a kórházban volt a „főhadiszállás”, de a kórház vezetősége alá tartoztunk.
Mint azt dr. Feller Mária felidézte, a rendszerváltás előtt az üzemorvosi ellátás ugyanolyan TB-támogatott volt, mint az alapellátás. Kezdetben tizenegyen dolgoztak Zalaegerszegen ezen a pályán, s ellátták az összes könnyűipari üzem dolgozóinak vizsgálatát, gondozását. Esetenként 1000-1200 fő tartozott egy üzemorvos keze alá. Később aztán, ahogy az üzemorvosi rendszer változásai életbe léptek, a foglalkozásegészségügy is megújult. Akkor sokan döntöttek úgy, hogy magánorvosként praktizálnak tovább, mindössze hárman maradtak a kórház égisze alatt, köztük dr. Feller Mária, aki nem sokkal később már mint osztályvezető fogta össze a teendőket. Most, amellett, hogy a kórház dolgozóinak alkalmassági vizsgálatait végzik, külső, szerződő cégek munkatársait is fogadják.
Úgy fogalmaz, gyakran érződik soknak a feladat, mégsem jutott eszébe, hogy feladja. Sőt, az ellen is tudatosan tesz, hogy elérje a kiégés érzése.
-A természet, a növények szeretetét a mai napig megőriztem, a hétvégéimet kertészkedéssel töltöm. Korábban húsz évig vadásztam, s ugyan ez ma már nincs az életemben, az aktív években feltöltődést adott. Hétköznaponként a mai napig sportolok, akárcsak az elmúlt évtizedekben. A mozgás formája persze az esztendők múlásával változott, de a pilates az, ami biztos pont a napjaimban immár 16 éve. Karban tartja az izmokat, erőnlétet ad és kikapcsol.
Az emberi oldalát tekintve pedig, én egyszerűen csak segíteni szeretnék. Segíteni azoknak, akik belépnek a rendelőbe és elmondják nekem a panaszaikat. Van, nagyon gyakran, hogy nem csak a testi bajok kerülnek az asztalra. Olyankor elbeszélgetünk, meghallgatom őket. Tudom, hogy sokaknak már ez is olyan jól tud esni, ez a kis figyelem. Nem szabad elfelejteni…mindenki számít.
