Több, mint 45 éve a betegek szolgálatában
Pozitívan, harmóniában a világgal
Néhány héttel ezelőtt köszönt el a kollégáktól és vonult véglegesen nyugdíjba Dr. Tihanyi Marianna, a Genetikai Laboratórium főorvosa, aki egyben a kórház minőségirányításáért is felelt munkája során. 47 éven át volt az intézmény megbecsült és fontos munkatársa. Jó látni, hogy ugyanazzal az örömmel és pozitív életszemlélettel tekint a jövőre, ami korábban is jellemző volt rá.
Csaknem tanár lett. Egy arcüreggyulladásnak köszönheti, illetve köszönhetjük, hogy végül az orvosi szakma mellett döntött.
–A mi időnkben klasszikusan 5-6 értelmiségi szakma jött szóba, amit érettségi után választhattunk: orvos, jogász, tanár, mérnök és közgazdász. Ezek közül én mindig tudtam, hogy mi az, amihez nincs tehetségem, és ezért nem is vonzott. Így maradt a tanári vagy az orvosi pálya. Aztán harmadikos gimnazista koromban krónikus arcüreggyulladásom lett. Édesapám jó barátja volt a kórház egyik orvosa, aki behívott minket egy kvarclámpás kezelésre a gyermekosztályra. Ott, akkor eldőlt a sorsom. Ahogy beléptünk a folyosóra, megérintett az illat, a tisztaság, a fehér köpenyek, a gyerekek és az újszülöttek látványa. Rögtön tudtam, hogy orvos akarok lenni, méghozzá gyerekorvos.
Dr. Tihanyi Mariann Keszthelyen nőtt fel, az egyetem elvégzését követően mégis Zalaegerszegre került.
–Korosztályunk általában úgy került ki az egyetemről, hogy épp zajlott a családalapítás, vagy már meg is történt, ezért a munkahely választásnál fontos volt a szülők közelsége is. Elsődleges szempontként persze a tanulási, a tapasztalatszerzési lehetőség szerepelt. Így a keszthelyi városi kórház helyett a megyei intézményt választottuk. A Gyerekosztályra kerültem, illetve férjem, aki szintén orvos volt, a Sebészeti osztályra. A Gyermekosztályon nagyon jól éreztem magam. Szerettem a munkámat, a kollégáimat.
Szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen a szakmai tevékenységen túl öt család (kollégák) szoros baráti kapcsolata is kialakult, mely azóta is tart. Sok, szép közös emlék köt össze bennünket, és számos nehézségen átsegítettük egymást ezzel a „csapattal”.
1990-ben férjemnek lehetősége adódott, hogy kipróbálja magát Németországban, én pedig a három gyermekünkkel utána mentem egy évre. Azért csak annyi időre, mert erős honvágyam volt. Hiányzott az otthon, rokonok, barátok, a kórház, a munkatársak, minden. Hazajöttünk, s akkor már nem a Gyerekosztályra mentem vissza, hanem a Genetikai Laboratóriumba.
A genetika izgalmas része az orvostudománynak. Érdekes, hogy az egyetemi felvételimen a felvételiztetők rákérdeztek, hogy olvastam-e valami szakirodalmat a közelmúltban. Épp akkor jelent meg Watson: A kettős spirál című könyve, a DNS felfedezéséről. Erről kellemesen elbeszélgettünk, azt hiszem nyomott is a latban a felvételi során. Akkor persze még nem sejtettem, hogy később a genetika ilyen komoly szerepet tölt majd be a szakmai életemben.
Később aztán a kórház minőségirányítási részlege is hozzá került. Elődje, Rubecz István tanár úr – aki a Gyermekosztályon korábban vezető főorvosa volt – ajánlotta őt a pozícióra, amit Dr. Tihanyi Mariann némi gondolkodást követően elfogadott, egy feltétellel: szeretné magát megfelelően képezni. Két év debreceni tanulás következett minőségmenedzsment szakon.
Szerencsésnek tartja magát, hiszen számos országos programban részt vehetett, és kapcsolatba kerülhetett az ország vezető kórházaival, klinikáival. A munkahelyi kapcsolaton túlmutató barátságokat is kapott a szakmájától.
Ma is energikus, igyekszik pozitívan állni a feladatokhoz, és érdeklődve, kíváncsian szemlélni mindent. Úgy fogalmazott, az alaptermészete ehhez a fajta szemlélethez áll közelebb, de igyekezett is mindig ez alapján élni. Az orvoslás pedig, mint kiemelte, egy olyan hivatás, ami folyamatosan visszaadja a befektetett energiát és munkát, ezzel pozitív feltöltődést jelent. Persze ehhez elengedhetetlen a munkahelyi légkör is, hisz csapat munkáról van szó. Összes munkatársának hálás az együttműködésért, segítségért.
Tapasztalatai szerint a család, unokák, hivatás mellett fontos az is, hogy az élet más területein ugyancsak képesek legyünk kiteljesedni. Ő maga fut, évek óta táncol, aerobikozik és a Városi Vegyeskar aktív tagja.
