Több, mint 45 éve a betegek szolgálatában

Hivatástudat, a betegek tisztelete és elköteleződés a szakma iránt

Kissné Dr. Beke Márta főorvos számára a fent megfogalmazottak adták a kellő alapot ahhoz, hogy immár 45 éve szolgálja a páciensek gyógyulását a pulmonológia területén. A rendelőben nap mint sorsokkal, életutakkal találkozik a diagnózisok mögött, épp úgy látja az árnyoldalakat, mint a reményt adó gyógyulásokat. Lelkesedése töretlen, célja, hogy a lehető legtovább dolgozzon a kollégái közt a betegiért.
-A betegekkel való foglalkozás az elsődleges, aminek ezt a 45 évet köszönhetem. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy akár szakterületet, akár várost váltanék. Itt van a családom, itt vannak a kollégáim, én itt találtam meg a hivatásom lényegét.

Dr. Beke Márta igen korán tudta, hogy az orvosi pályán találja meg az útját. Nagynénjei az egészségügyben dolgoztak, s gyakran vitték magukkal a kórházba, illetve saját gyermekkori problémája miatt ugyancsak sűrűn látogatta az intézményt. A gimnáziumban biológia tagozatra jelentkezett, onnan pedig egyenes út vezetett az egyetemre.
-Gyakran mondták nekem…és ez a mai napig jó érzéssel tölt el, hogy igen, én egyszerűen ide való vagyok, nekem itt a helyem.

Természetesen egy negatív diagnózis, a veszteség, az, hogy rossz hírt kell közölni, őt is megviseli a mai napig.
-Az ember persze igyekszik nem hazavinni az ilyen eseteket, de azt nem tudom megtenni, hogy teljesen magam mögött hagyom. Napokig, sőt, van, hogy hetekig kísér. Ilyenkor sokat segít, ha a kollégákkal kibeszéljük az esetet és megerősítjük magunkat, egymást abban, hogy el kell fogadnunk: van, amikor az orvos már nem tehet semmit. Ugyanakkor szerencsére akadnak olyan esetek, melyek újra és újra reménnyel töltenek el. Amikor egy egykor súlyos betegünk már 10 éve jár vissza állapotfigyelésre, s azt látjuk, hogy igen, ő valóban jól van, sikerült számára második esélyt adnunk. Ezek mind hozzáadnak ahhoz, hogy elkerüljük azt a fajta kiégést, ami minden szakmában felüti a fejét egy idő után.

Dr. Beke Márta úgy fogalmazott, a pulmonológiai szakrendelésen nem csupán az iránt éreznek felelősséget, hogy megkeressék a panaszok mögött húzódó diagnózisokat, de az is az ő feladatuk, hogy elmagyarázzák a betegeknek, mi történik velük a későbbiekben, esetenként meggyőzzék őket egy-egy terápia fontosságáról, előnyeiről. Ehhez természetesen folyamatos felkészültség szükséges, amit a kongresszusokon, konferenciákon sikerült elsajátítani. Mert
-Türelem, szeretet és erő. Ezek kellenek ahhoz, hogy ma is ugyanazzal a hivatástudattal, emberszeretettel lépjek be a munkahelyemre, mint régen.