Szeretet, támogatás, elhivatottság

Csaknem ötvenegy évig ugyanazon a pályán maradni, sőt, a kezdetektől ugyanazon a munkahelyen, nem kis teljesítmény. Ehhez kell elhivatottság, munkaszeretet és olyan kollegális viszony, ami megteremti a megfelelő légkört az együttműködéshez, a közös fejlődéshez. Dr. Oláh Katalin, a kórház Onkológiai Osztályának adjunktusa idén tavasszal döntött úgy, hogy több, mint fél évszázados munkát követően leteszi a lantot. Nehezen, de leteszi.

(tovább…)

A legfontosabb: örömöt lelni a hivatásban

Léránt Ferencné Éva a pulmonológiai szakrendelés asszisztense 48 éve. Azt vallja: mint minden mást, úgy az egészségügyi hivatást is csak úgy érdemes folytatni, ha nem nyűgként éljük meg a reggeli felkeléseket, hanem örömmel megyünk be dolgozni. Akárcsak ő.

(tovább…)

Tudatosan figyel rá, hogy megtalálja a szépséget az életben

Konczné dr. Feller Mária 46 éve végzi az üzemorvosi feladatokat a kórház kötelékében. Mint mondja, több más generációs pályatársához hasonlóan ő még a hagyományos orvoslás híve. Gyakran az a leghatékonyabb gyógyítás, amikor a diagnózis felállítása mellett meghallgatja a beteget. Figyel rá. Beszélgetnek. A páciens érzi, hogy fontos, hogy számít, és máris jobb közérzettel távozik a rendelőből. Mert mindenki számít.

(tovább…)

A gyermekektől megújul az élet

Dosztojevszkij egyszer úgy fogalmazott, „a gyerekektől gyógyul meg az ember lelke”. Talán ez lehet az oka annak, hogy ha végig megyünk egy kicsiktől nyüzsgő bölcsődében, vagy van szerencsénk keresztül sétálni egy újszülött osztályon, s meglesni az alvó arcocskákat, máris mosolyog a szívünk. S talán ez a hitvallás lehet az oka annak, hogy Hajba Éva ápoló már 49 éve a kisgyermekek őrzőangyala a kórház falai között. Míg korábban hosszú évtizedekig az Újszülött Osztályon babusgatta az apróságokat, most, nyugdíjazása után, a Koraszülött Osztályon óvja, figyeli és halmozza el szeretettel a legkisebbeket.

(tovább…)

Már óvodásként is „kórházas néni” akart lenni

Jó kedélyű, vidám, a betegekkel határozott, de egyben végtelenül türelmes és segítőkész: ő Szabó Ágnes radiológiai szakasszisztens, aki bizony idén már 46. éve koptatja kórházunk folyosóit.
-Hát igen, nem tegnap jöttem. 1979. november 1-jén léptem át a kórház kapuját, azóta sem mozdultam, még a nyugdíjazásom után sem. Hogy hogyan lehet ennyi ideig egy helyen dolgozni? Úgy, hogy szereted a munkádat és jó a csapat, ami körülvesz. Vannak persze a radiológiának is monotonabb szegmensei, de én több mint 30 évig az érfestő laborban voltam. Imádtam. Minden eset más volt.

(tovább…)

Összetartó csapat, elkötelezett szakemberek

Dr. Császár Tamás 49 évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a Zala Vármegyei Szent Kórházban. Szakmája talán az egyik legnehezebb, hiszen a Krónikus Belgyógyászati Osztályon kevés a sikerélmény.  Lendülete mégis töretlen, sőt, az osztályvezető főorvos a kollégáira a legbüszkébb, a munkának velük együtt látja értelmét.

(tovább…)

Megértéssel, érdeklődve fordul a betegek felé

Farkasné Fullár Mária 1977. július 19-én, azaz napra pontosan 48 éve kezdte meg pályafutását a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórházban, ahonnan azóta sem kívánkozott el. Mint mondja, a mai napig nagyon szeret az emberekkel foglalkozni.

(tovább…)

Amikor a véletlenből szerencse lesz…

Sokan úgy tartják, hogy véletlenek nincsenek. Talán az ő igazságukat erősíti az a tény, hogy Hóbor László, kórházunk egyik kiváló műtőssegédje immár 45 éve az intézmény oszlopos dolgozója. Merthogy egy véletlen folytán került ide, ami végül olyan szerencsésen alakult, hogy saját elmondása szerint egyszerűen elrepültek az évek, ő pedig itt maradt.

(tovább…)

Régifajta orvoslás, modernkori lehetőségek

(tovább…)

Hivatástudat, a betegek tisztelete és elköteleződés a szakma iránt

Kissné Dr. Beke Márta főorvos számára a fent megfogalmazottak adták a kellő alapot ahhoz, hogy immár 45 éve szolgálja a páciensek gyógyulását a pulmonológia területén. A rendelőben nap mint sorsokkal, életutakkal találkozik a diagnózisok mögött, épp úgy látja az árnyoldalakat, mint a reményt adó gyógyulásokat. Lelkesedése töretlen, célja, hogy a lehető legtovább dolgozzon a kollégái közt a betegiért.
-A betegekkel való foglalkozás az elsődleges, aminek ezt a 45 évet köszönhetem. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy akár szakterületet, akár várost váltanék. Itt van a családom, itt vannak a kollégáim, én itt találtam meg a hivatásom lényegét.

(tovább…)